data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true">

A fogbél, amennyiben irritációk érik, gyulladásos reakcióval válaszol, ezt nevezzük fogbélgyulladásnak. Attól függően, hogy milyen mértékű az irritáció, a gyulladásnak különféle mértékei, és fajtái alakulhatnak ki. Ez a fajta gyulladás, a szervezet egyéb helyein felmerülő gyulladásoktól, teljes mértékben különbözik.

A gyulladás a legtöbb esetben azért alakul ki, mert a fogbelet baktériumok fertőzik meg, aminek elsődleges oka a fogszuvasodás, de lehet erősebb mechanikai, vagy akár kémiai hatás is az oka. A toxinok, melyet baktériumok termelnek, bekerülnek a dentin csatornába, és hiperémia figyelhető meg azon a területen, melyet a fogbél határol. A toxinok elérik egy idő után a fogbelet is, és ott vérbőséget okoz, kialakul az ödéma, és olyan sejtek alakulnak ki, melyek közvetítik a gyulladást. A fogbél megnyílása után bekerülnek a baktériumok, és gennyes gyulladás is kialakulhat, hiszen az elhalt területeken sok gyulladásos sejt található. Ha semmit sem teszünk, akkor elhal a fogbél, és a baktériumok továbbhaladnak, és a porodontium gyulladását váltják ki. Ha a pulpa védekezőképessége nem elég nagy, akkor krónikus gyulladás is kialakulhat.

Kezelése megközelítéséből kétféle lehet a gyulladás: Lehet visszafordítható, és visszafordíthatatlan. A visszafordítható kezelés esetén még van esély arra, hogy a fog életben maradjon egy gyógyszeres kezelést követően, a visszafordíthatatlan esetén gyökérkezelésre van szükség.

A fogbélgyulladás okai

Természetes tényező is kiválthatja, de orvosi hiba is okozhatja. A klinikai kép sokszínű lehet, mégpedig annak függvényében, hogy az irritációt okozó tényezők mennyire intenzívek, lehetnek traumás eredetűek, fertőzéses eredetűek.

A fertőzések

A legjellemzőbb kiváltó oka a fogszuvasodásban keresendő, viszont a zománc korai sérülésénél is fel lehet fedezni azt, hogy a fogbelet elérték a baktériumok. Bár ilyenkor még nem jelentkezik semmilyen elváltozás, ekkor hatnak a baktériumok és az enzimek. A fog ellen hatnak, mégpedig úgy, hogy elszűkítik a dentincsatornákat, amire a fog úgy reagál, hogy begyullad, és tercier dentint rak le.

A baktériumok is eljuthatnak a fogbélig, közvetlenül gyakorolva káros hatást rá. Jellemzően egyenes az útjuk vezet a fogbélbe, a pulpakamra nyílásán át, ha törés van, vagy csiszolás, vagy esetleg abrázió esetén. Bekerülhet paradontopátiák útján is, mikor megszűnik a hámtapadás, amivel gyakorlatilag megnyílik az őt a gyökérhártyán át a baktériumoknak, és így bejuthatnak a fogbélbe. Bekerülhetnek a dentincsatornákon is a fogbélbe a baktériumok, amikor a paradontopátia a cerment destrukciója egyszerre következik be.

Megesik olyan eset is, hogy maga a fogbél úgy fertőződik meg, hogy a környező gennyes szövetekről terjed át.
A biológiai válaszreakció mértékét, és fajtáját sok tényező befolyásolja, pl. a baktériumok száma, az ellenállóképesség mértéke, és az életkor. A megfertőződött csatornában megtalálhatóak az anaerobok, aerob baktériumok, és fakultatív anaerobok is. Nehéz meghatározni, milyen, és mekkora mértékű a baktériumszám, hiszen a tenyésztés nem könnyű, nagy veszély léphet fel a mintavétel során a kontaminációra vonatkozóan. Legjellemzőbb baktériumfajták: Prevotella, Lactobacillus, Veillonella.

A traumákról

Nerózist és pulpitiszt is okozhatnak, aszerint, hogy milyen kiterjedésűek. A fogbél nem változik el abban az esetben, ha csak a zománc töréséről beszélünk, de ha érinti a dentint is, akkor a baktériumok átjuthatnak a réseken, és a pulpát károsítják. Ha a fogbél is megsérül, akkor egy vérzés is kialakul, mely gyakorlatilag egy táptalaj a mikroorganizmusoknak. A fog abban az esetben marad életben, ha időben megtörténik a beavatkozás.

A gyökértörésnél is kialakulhat, ha a törés a szájüreg felé nyitott. Ha a törés zárt, akkor a fog meggyógyulhat, de ha a törtvégek elmozdulnak, akkor megrongálódnak az erek, és elhal a fogbél. Akkor is ez történik, ha a fogak nagymértékű luxitációjáról beszélünk. Jobb ugyan a prognózis, ha a gyökércsúcs nyitott, van esély arra, hogy az erek újra a fogbélben legyenek.

Fogászati beavatkozások

A beavatkozásoknak egy része irritáló tényezőként hat a fogbélre, pl. csiszoláskor megnyílnak a dentincsatornák, melyeknek száma, és átmérője a fogbél felé növekszik. Egy-egy beavatkozás a pulpára is káros, pl. ha csiszolásnál nem jó a vízhűtés, és a forróság hatására kiszáradnak a dentincsatornák. Emellett a fogászati anyagok is károsító hatásúak lehetnek, ilyen az alkohol, kloroform. A tömőanyagok pl. ha nagyon közel kerülnek a fogbélhez, vagy nem megfelelő a használatuk, akkor károsíthatják a fogbelet.

Amennyiben helytelenül alkalmaznak, vagy túl gyorsan visznek véghez beavatkozásokat, akkor a fogbélben található erekkel lehetnek problémák. A fogászati beavatkozások során fellépő károkat nagyon nehéz megítélni, hiszen a legtöbb esetben már más irritáció is jelen volt.

Hogyan zajlik le a gyulladás?

Az irritáció eljut egy szintre, aminek hatására a fogbél begyullad, ez elméletileg hasonló más gyulladásokban, de a kemény szövetek miatt mégis speciális.

Először vérbőség alakul aki a fogbélben, a toxinok, melyet a baktériumok állítanak elő, csökkentik a ph-t, és ez érszűkülethez vezet. A felszabadult anyagok tágítják az eret, és permeabilitásuknak a növekedését okozzák. Kiáramlik a plazma, és ödéma alakul ki, ami alatt megnövekszik a nyomás, így kialakul a fájdalom. Ez a folyamat csak egy bizonyos részében jelenik meg a fogbélnek, így reverzibilis még az egész folyamat, méghozzá az arterio-venosus anasztomózisokon keresztül, ahol lecsökken a vérbőség, és levezetődik az ödéma a nyirokereken keresztül. Amennyiben az inger nem szűnik meg, akkor felléphet neutrofil granulocita, mégpedig a kemotaktikus anyagok hatására. Ezek igyekeznek semlegesíteni a toxinokat. Ha a kezelés rendben történik, akkor visszafejlődik a folyamat.

Amennyiben az inger nem múlik, vagy esetleg tovább erősödik, akkor más sejtek is kivándoroltak, pl. limfociták, plazmasejtek. Ezek igen rövid életű sejtek, igen hamar szétesnek, és ekkor felszabadítanak ún. lizoszomális enzimeket, melyek megtámadják a pulpa szöveteit, a fogbélben gennyes területek alakulnak ki. Ha a folyamat lassan zajlik le, akkor teljes elgennyesedés is bekövetkezhet. Ekkor már baktériumok is megtalálhatóak itt, így a károsítás közvetlenül történik. Ekkor már nem lehet visszafordítani a folyamatot, nincs esély a gyógyulásra, a fogbél elhal.

A folyamat gyors, két-három nap, de előfordul, hogy néhány óra csupán. A fertőzés a fogbél elhalását követően átterjed a gyökérhártyára, és az is begyullad, amit periodontitis apicalis-nek nevezünk. Gyakori eset az, hogy a pulpitis és a gyökérhártya gyulladása együtt jelenik meg.

A pulpanekrózisról

A fogbél elhalásakor elhalhat a teljes fogbél, vagy csak egy része, ami jellemzően több gyökerű fogak esetén következhet be. A fogbél elhalhat traumák következtében, amikor eltolódnak az erek a helyükről. Kétféleképpen alakulhat ez ki, egyik amikor a baktériumok a káros hatásukat közvetlenül fejtik ki. Ebben az esetben bekövetkezik a sejtek lízise, ezért ezt kollikvációs elhalásnak is nevezik. Másik esetben a hasonló történik, mint a traumák esetén. Az erek, melyek a pulpát táplálják, elzáródnak, hiszen a vékonyfalú vénákat összenyomja az a nyomásfokozódás, mely az által alakul ki, hogy a pulpa begyullad. Az ekkor kialakuló vértelenség miatt elhal a fogbél.

Krónikus esetek

Az idültté válás feltételei, hogy megnyíljon a pulpa, és a gyulladásos termékek itt tudjanak távozni. A fogbél jellemzően szuvas folyamat következtében válik szabaddá, de az is lehet, hogy a szuvas fog letörik rágás közben, és így válik szabaddá a fogbél. A krónikus gyulladásnak két alapvető formája lehet, a fekélyes, és a hiperpláziás. A fekélyes gyulladás akkor alakul ki, amikor a fogbél reaktivitása csökken, vagy az általános állapot rossz. Jellemző rá a fekély, mely a fogbél nyílásának megfelelően látható. A védekezés nem megfelelő ettől fogva, a fogbél ki van téve különféle fertőzésének, nem lehetséges a gyógyulás. A gyulladást a szervezet megpróbálja elhárítani, mégpedig úgy, hogy granulációs szövetet képez, és erős limfo-plazmocitás beszűrődést alkalmaz. Ha valakinek a védekezőképessége rendben van, és gyerekek esetében, akik tág és nyitott gyökércsatornával rendelkeznek, hogy prroliferatív jelleget ölt a granulációs szövet képzése. Pulpapolipust képez a dús proliferá
ció, mely úgy jelenik meg, hogy egy bőven erezett képlet látható, mely kiemelkedik a fogból, és vörös. Előfordul, méghozzá gyakran, hogy a nyálkahártya irányából átkúsznak a hámsejtem a polipusra. Ekkor nagyon nehéz megkülönböztetni, és elkülöníteni az ínytől, mely belenőtt a szuvasodásba.

Belső granuloma

Ritka fogbél megbetegedés a belső granuloma, vagy reszorpció. Jellemző ebben az esetben a az, hogy a belső dentinfal felszívódik. Az elváltozás krónikus gyulladás alapján alakul ki, amikor az immunsejtek, melyek a granulációs szövetben találhatóak egyszerűen lebontják a dentint belülről. A folyamatnak nincsenek tünetei, a fog rózsaszín elszíneződéséről lehet észrevenni, a fog vitalitása megmarad, és megfigyelhető a fogbél ovális kitágulása.

Tünetei, kórisme

A ritka tünetmentességtől elvonatkoztatva, ha a fogbél begyullad, akkor a legjellemzőbb a fájdalom, ami tünetként jelenik meg. Ez azért alakul ki, mert a fogbél ezzel akadályozza meg, hogy a többi tünetet észre lehessen venni. Két mechanizmus alapján alakul ki a fájdalom. Az egyik esetben az irritáció közvetlen az idegvégződéseket tekintve, baktériumok, toxinok esetén beszélhetünk róla. A másik esetben, ami egy indirekt út, aminek következtében elmozdulást és a plazmák kiáramlását okozzák a gyulladás mediátorai, ami növeli a nyomást, a ph-t viszont lecsökkenti. A fogbélben megtalálható érzőrostnak több, mint a háromnegyede velőtlen, ún. c típusú rost, ami a tompa, hely szerint nem azonosítható, és hosszú fájdalomért felel. Aα rostok is megtalálhatóak, melyek viszont a hirtelen éles fájdalomért felelnek.
Klinikai megközelítésből, elsődlegesen a kezelés eljárása miatt, célravezető, ha a fogbélgyulladást visszafordítható, és nem visszafordítható pulpitiszekre osztjuk.

Visszafordítható a pupilisz, ha el lehet távolítani azt, ami kiváltja, és megfelelő a kezelés, amivel elmúlik a gyulladás. Ezt jellemzően a hiperémia stádiumban lehet elérni, de később is lehetséges, főként akkor, ha a gyulladás nem az egész fogbelet érinti. A fájdalom ebben az esetben csak ingerre jelenik meg, és az inger elmúltával a fájdalom is megszűnik. Főként hideg, de meleg is kiválthat fájdalmat, vagy sós, és édes ételek fogyasztása. Az éles fájdalom gyógyszeres csillapítással elmúlik. A fájó fog pontosan meghatározható. A vitalitáspróba közül hő inger és elektromos ingerek hatására fájdalom alakul ki, de az ingerrel a fájdalom is elmúlik.

Visszafordíthatatlan a pulpitisz, ha nem lehetséges a gyógyulás, és nem lehet elkerülni a gyökérkezelést. Spontán fájdalom alakul ki, durva, elviselhetetlen mértékű, és miután az inger megszűnik, akkor sem múlik el a fájdalom. A fájdalom sokszor kisugárzik, a fog lokalizációja sok esetben szinte lehetetlen. Fájdalomforrásként csupán az egyik arcukat tudják azonosítani a betegek. Tünete az éjszakai, elviselhetetlen fájdalom.

Amikor pulpanekrózis következik be, akkor az nem jár tünetekkel, a vitalitáspróbák negatív eredményre vezetnek, nem jár fájdalommal, idővel, amelyik fog elhalt, szürkésen elszíneződik. Azonban egy krónikus fogbélgyulladás eseté a szubjektív tényezők igen csekély mértékűek, előfordul, hogy éveken keresztül tünetmentes a beteg. Tünet csak akkor alakul ki, ha a nyílást esetleg ételmaradék zárja el, ami miatt újra kialakul a gyulladás, és a visszafordíthatatlan gyulladáshoz hasonló tünetekkel kell számolni.

Elkülönítő kórismék:

Fontos, hogy néhány hasonló tünetet produkáló betegségtől megkülönböztessük a fogbélgyulladást:

- a dentinérzékenységhez hasonló a visszafordítható pulpitisz, de a dentinérzékenységnél nem baktérium a fájdalom oka, hanem a nyomáskülönbség, mely irritálja az idegvégződéseket.
- A visszafordíthatatlan pulpitiszt meg kell különböztetni a periapikális gyulladásoktól. Ebben az esetben ugyanis a fog érzékeny arra, ha a tengelyénél megütögetik, és azt az érzést váltja ki, mintha kiemelkedne a fog. Ennek magyarázata egy ödéma, mely kissé kiemeli a fogat. A periapikális tályogok esetén egyéb tünetei is lehetnek, pl. vérbőség a nyálkahártyában, gennyesedés. A folyamatok során az esetek többségében rendelkezésre állnak különféle röntgenfelvételek, melyek nagyon hasznosak lehetnek az elkülönítésben.
- Arcüreggyulladás következtében is megjelenhet hidegre vagy kopogtatásra fájdalom, de a hő- és elektromos inger ebben az esetben nem okoz fájdalmat. Előfordulhat olyan fájdalom is, mely akkor a fej előredől, és a arcüreg elülső falán érződik maga a fájdalom.
- Ha a fájdalom helyét nem lehet meghatározni, akkor muszáj elkülöníteni a közvetlenül mellett megjelenő területek fájdalmaitól. Ilyenek: álkapocs ízületi, neuralgiás fájdalom, fültőmirigy gyulladás, középfültő gyulladás