data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true">

A fogbetegségek és azok megelőzései

A fogászati megbetegedések megelőzéseit a modern fogászat a szénhidrát és a cukor fogyasztásának a drasztikus mérséklésében látja. A cukor és az egyéb édességek teljes elhagyása nem megoldható, és az sem vezetett sikerre, hogy lobbiztak amellett, hogy hagyják el a főétkezések során az édességfogyasztást. Az elmúlt évtizedben a cukorpótlók viszont előtérbe kerültek, melyet a szájban található baktériumok nem bontanak le, így sav sem képződik ez által. Jelentősége van ma már a fogászati megbetegedések megelőzésében.

A cukorpótló nem más, mint az olyan anyag, mely édes ízt kelt, és lebontását követően ugyanannyi kalóriával bír, mint a cukor.

A cukorpótló közül a szorbit és a xilit tekint vissza a legnagyobb múltra. A szorbitot a XIX. század második felében fedezték fel a berkenye bogyójában, de csak a XX. században, a húszas években kezdték cukorbetegeknek ajánlani. A fogszuvasodás megelőző szerephez csak a II. világháború után jutott, és a hatvanas évek végén már fogkímélő édességként forgalmazták. Ma már a föld legtöbb országában könnyen beszerezhető.

A xilit a fa, görög, szóból kapta. Forgács hidrolízisének következtében állították elő 1981-ben első alkalommal. Természetes előfordulása a sárga szilvában keresendő, igen drága az előállítása. Forgalomba hozatala Európa szerte engedélyezett. A szájban található mikroorganizmusok egyáltalán nem bontják le, még annyira sem, mint a szorbitot.

Klinikai kísérletekkel igazolták ezeknek a cukor és édességpótlóknak a hatását, főként az északi országokban. Két teljes évi vizsgálat után megállapították, hogy akik xlilitet fogyasztottak, azoknál kilencven százalékkal lecsökkent a fogszuvasodás, mint azoknál, akik továbbra is cukrot fogyasztottak. Hazánkban is végeztek hasonló vizsgálatot, ahol 700 gyermek volt az alany. A cukortartalmú ételeket xilittel pótolták, és a hatás hasonló volt.