data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> Régi őseinknek fogait egyáltalán nem kellett még betömni, ugyanis sokkal erősebb, keményebb volt, mint a mai emberé. Annyira, hogy akár a mandula és a dió héja sem okozott gondot. De miért is változott meg, kérdezhetjük joggal, hiszen ma ez már csak néhányunknak sikerül?

Úgy három millió éve még az akkori ember, Australopithecus africanus, iszonyatosan erős fogakkal született, fogászati szempontból merőben más felépítésű volt. Durván erős harapásukat nem is olyan régen egy kísérletsorozat keretein belül arizonai fogászok, a számítógép segítségével bizonyították. A vizsgálat lényege az volt, hogy egy megmaradt koponyáról computer tomográffal készítettek felvételt, ami után következett a fogászati szimuláció. Azt vették észre, hogy őseink harapása egy mai harci kutya harapásához hasonlít leginkább, őrlő fogazatuk a leginkább azonos! Szükséges volt, hogy ne csak az elejtett húst, hanem egyéb magokat is képesek legyenek szétrágni!

Ebben a korban a vándorlás volt a jellemző, fogaikkal fel kellett törniük a csonthéjas terméseket, hiszen nem volt szerszámuk még hozzá. Ez kulcskérdés lehetett a túlélést illetően, fogászati szempontból az ember akkoriban szinte mindent meg tudott rágni, így a táplálékszerzés széleskörű volt. A klímaváltozással csökkent az előbb említett lehetőség, így azon embereknek, akiknek a fogazata gyengébb volt, a kemény, csonthéjas termések rágása közben kihullhattak, ami gyakran halálhoz vezetett, mert nem volt továbbra sem szerszám, csak a fogazat állt rendelkezésre.


A mai ember fogai miért nem annyira erősek, mint az ősemberé?

Az élelmiszerek beszerzése az idő előrehaladtával egyre könnyebb lett, az erős állkapocsra, fogazatra egyre ritkábban volt szükség, elkezdődött az eszközök használata is. A mai ember ételei, főzött, puhított, pácolt ételek, egyszerűen nem kell erősen megrágni. Nemcsak a mai, hanem a bronz és a vaskorszak embereinek sem volt szükségük már erős fogakra. Feltörték a gabonákat, lepényt, kenyeret sütöttek stb. A híres maradvány, Lucy, állkapcsa fogászati szempontból igen erős, mai állkapcsunk, fogaink inkább a vaskorra nyúlnak vissza. A mai embernek már a vaskori emberhez képest sem kell az élelmet feldolgoznia, mint ahogyan azt fogaink tisztulása vagy izmaink edzése várná el tőlünk, ezért az a jellemző, hogy kisebb harapások is azt eredményezik, hogy a megkímélt fogainkkal fogászati problémák jelentkeznek.